Hagyományos íz
Cöliákia – A beteg szemével
Ma már csak „megboldogult életemként” emlegetem a fiatal koromat, amikor még boldog tudatlanságban éltem (érts, fogalmam sem volt róla, mi bajom van).
Édesapámnál még nem tudták diagnosztizálni a cöliákia meglétét, csak a halála után, a boncolás során derült ki, hogy mi okozta a negyven évig tartó tüneteit. Szerencsére ma már nem kell belehalni a cöliákia következményeibe. Az időben felfedezett betegség és a helyes diéta életet ment.
Amikor megszületett a cöliákia diagnózisa
Édesapám halálakor- a kétezres évek elején- nekem már vagy tíz éve voltak tüneteim. Mikor a patológiai jelentést a kezembe tartottam, még akkor sem döbbentem rá, hogy én is gluténérzékeny lehetek. Bár számtalan orvosi vizsgálaton, természetgyógyász által ajánlott kúrán és teszten voltam túl, de az akkori lehetőségek a diagnózis felállításához nagyon kezdetlegesek voltak. Így egy orvos sem mondhatta, hogy hagyjak fel a glutén fogyasztással, mert érzékeny vagyok.
Végül, mikor 2014.-ben egy gyomor- és egy vastagbéltükrözést követően kaptam az akkori orvosomtól egy határozott talánt, – talán az…., talán nem….-, az első reakcióm az volt:
„Na az biztos, hogy nem ez a bajom!
Hogy is lehetne ez?!
De hát, hogy lehet liszt nélkül élni?!
Ez a veszteségfeldolgozás első szakasza volt, amiben lehet, hogy Te is éppen benne vagy. Ilyenkor a tagadás és a düh természetes dolog. Éld meg ezt nyugodtan! Aztán vegyél egy nagy levegőt és az alkudozást követően, -mikor kicsit tartod a diétát majd kicsit bűnözöl-, nyugodtan ugord át a lehangoltságot és elkeseredést, mert az elfogadással megérkezik egy kiegyensúlyozott, élményekben gazdag élet!
Miért van létjogosultsága az alkudozásnak?
Én azért sem hittem abban, hogy coeliakiám van, mert nem mindig tapasztaltam összefüggést a tünetek- nekem nagyon erős hasi görcseim vannak a gluténtől- és a glutén fogyasztás között. Később az is kiderült, hogy nem csak a gluténnel van problémám, hanem egy rakás más fehérjével és egyéb molekulával is. Te is gondolhatod mostanság, hogy minek tartsd a gluténmentes diétát, ha akkor is rosszul vagy ha tartod. Ilyenkor azonban mindig érdemes végig gondolni,
- nem szennyeződhetett e az ételed
- Nincs e más érzékenységed, mint a tejcukor, tejfehérjék (van vagy 6 tejfehérje és jó pár savófehérje, bármelyik lehet), tojás vagy szója, a teljesség igénye nélkül.
- nem volt e nagyobb az elfogyasztott mennyiség, amivel megterhelted az emésztőrendszeredet (ez utóbbitól én is falra mászom, de sajnos van létjogosultsága)
- Mindenesetre, bár érthető, sőt a veszteség feldolgozáson belül ennek ideje is van, az alkudozás késlelteti – ahogy nálam is késleltette- a diéta elkezdését.
Mai ésszel, ez hiba volt, de nem spoilerezek, majd Laura doktornő cikkéből megtudod miért. Mikor mégis ráadtam a fejem a diétára, akkor meg úgy éreztem, hogy na bravó, most aztán kezdhetek gondolkodni, hogy fogok élni ezután.
Mi a fenéhez kezdhet az ember ilyenkor?
Elkezdtem bújni az internetet, hátha találok értékes információkat, mit mivel kellene helyettesíteni. Sok mindent találtam. Túl sok mindent.
Az alapbetegséggel kapcsolatban egy csomó tiltást, megoldás nélkül. Gyakorlatilag minden gabonát megtiltottak. Akkor még nem igazán értettem miért, vegyész vagyok nem biológus, gondoltam nekik van igazuk. Most már tudom, hogy miért nem mertek semmit sem engedni a cikk írók.
10 évvel ezelőtt közel sem volt annyi gluténmentesként megengedett alapanyag mint most, ráadásul a zöme vagy valamilyen egzotikus, számomra ismeretlen gabona vagy álgabona volt, vagy szója, ami tényleg alkalmas a helyettesítésre, de a lányom és a férjem allergiás a szójára. Ha Te még nem vagy, próbáld nyugodtan, de figyeld mindig nem alakul e ki allergia egy idő után rá.
Akkoriban tehát nem voltam kisegítve. A kapható gluténmentes kenyerek, lisztek, készételek szörnyűek voltak, egyáltalán nem emlékeztettek a normális ételekre. Sem ízre, sem állagra.
Szenvedtem!
Hónapokig szinte semmit nem ettem, csak zöldséget és némi húst. Jobban lettem, az alakomnak is jót tett, de nagyon utáltam ezt a diétát. Nem volt túl változatos és hiányzott a süti.
Márciustól decemberig agonizáltam, aztán jött a karácsony, és azt mondtam, az nem lehet, hogy karácsonykor se egyek semmi finomat, csak vacak húst zöldséggel!
Úgyhogy döntést hoztam. Vegyész vagyok! A kísérletezés az alapszakmám! Ami alapanyag megengedett, abból próbálok elsőre valami ehetőt, aztán később, ha lehet ízletes ehetőt kihozni!
Ez tíz éve volt, mikor a kereskedelem és az élelmiszerfeldolgozó ipar szinte egyáltalán nem volt felkészülve semmi ilyesmire. Az én fejlesztési igényeimre sem. Háborús körülmények voltak, de nekem el kellett kezdenem átalakítani az életemet, így neki fogtam. Eleinte csak kevés jó alapanyagom volt, amiből csodát kellett csinálni.
Aztán lettek egyre használhatóbb lisztek, tészták, amivel már nagyon sok mindent meg tudtam oldani. Ma már minden hagyományos ételt, süteményt, keltes tésztákat és bármit, amit megkívánsz, el lehet készíteni glutén mentes alapanyagból, teljesen egyező ételélménnyel, vagy csak minimális különbséggel.
Ma már végre béke van! Legalábbis gasztronómiai szempontból.
További képek erről
